Colin Hines
GLOBÁLIS
KIÁLTVÁNY
Lokalizáció
-- Egy időszerű eszme
Bevezetés
A globalizáció és a szabadkereskedelem
példátlan támadások kereszttüzébe került, miután ártalmaik egyre nyilvánvalóbbá
válnak. Eljött az ideje a globális gazdasági rendszer újfajta irányultságán
alapuló, átfogó és radikális alternatívának. A cél az egyenlőtlenségek
csökkentése, az alapvető életszükségletek teljesebb kielégítése és a környezet
megfelelő védelme. Mindehhez biztosítani, támogatni és fejleszteni kell
a demokratikus ellenőrzést és az állampolgári részvételt a fenntartható
helyi gazdaságok újjáépítésében. Az alternatíva: a Globálisan védd a lokálist
jellegű megközelítés.
1. fejezet
Ez a folyamat a lokalizáció
-- az egymással kölcsönös összefüggésben lévő és önerősítő intézkedések
és eljárások rendszere, amely aktívan diszkriminál a helyi javára. Az egyes
emberek, a közösségek és az üzleti élet szereplői számára olyan politikai
és gazdasági keretet kínál, mely újradiverzifikálja a helyi gazdaságokat.
Növelni képes a közösségek összetartó erejét, csökkenteni a szegénységet
és az egyenlőtlenségeket, javítani a megélhetési feltételeket, erősíteni
a társadalmi gondoskodást és a környezet védelmét, és minden tekintetben
kulcsfontosságú biztonságérzettel szolgál.
Ez teljes mértékben ellentéte
a globalizáció programjának, amely a kereskedelem ellenőrzésének "kopaszd
meg a szomszédodat" szintjére redukált elvét hangsúlyozza, és valamennyi
gazdaságot olyan módon igyekszik eltorzítani, hogy azok elsődleges célja
a nemzetközi versenyképesség legyen. Ezzel szemben a lokalizáció programja
a "jobbíts a szomszédod helyzetén" jellegű támogatói nemzetköziséget vallja,
ahol az eszmék, a technológiák, az információk, a kultúrák, a pénz és a
javak áramlása -- végcélja szerint -- a helyi gazdaságok világméretekben
való újjáépítését és védelmét kell, hogy szolgálja. A hangsúly itt nem
a versenyen, hanem az együttműködésen van, aholis a cél nem a legolcsóbb,
hanem a legjobb termék, illetve szolgáltatás biztosítása.
Globalizáció -- irreális
elveken nyugvó világméretű realitás
2. fejezet
A kereskedelem liberalizációja
a komparatív előnyök hibás közgazdasági elméletéből indul ki, annak kikezdhetetlen
követelményéből, hogy nemzetközileg versenyképesnek kell lenni, abból az
illuzórikus ígéretből, hogy a növekedés idővel mindenki számára jólétet
biztosít. A komparatív előnyök -- csináld azt, amit a legjobban tudsz,
amihez a legjobbak az adottságaid, és minden mást szerezz be a külpiacról
-- elefántcsonttorony-elméletnek bizonyultak, mely figyelmen kívül hagyta
azt a realitást, hogy mennyire eltérő hatalmi pozíciókkal rendelkezik egy
kereskedő és egy termelő, illetve hogy milyen eltérőek az egyes nemzetek
közötti erőviszonyok. Eredetileg még azt gondolták, hogy a pénz szerepe
megmarad helyinek. Dacára a hibás alapvetéseknek és annak, hogy az elmélet
napjaink vonatkozásában teljességgel irreleváns, a WTO (World Trade Organization)
a komparatív előnyök leglelkesebb szószólója és erőltetője.
3. fejezet
A tőkejavak vonatkozásában
az az uralkodó nézet, hogy a pénz világméretű szabad áramlása biztosítja
annak hatékony és ésszerű használatát, lehetővé teszi a pénzügyi befektetők
számára, hogy a kockázatokat világméretekben szétterítsék, és végeredményben
rákényszeríti a kormányokat az ilyen befektetők számára kedvező gazdasági
környezet kialakítására. A valóság ennek épp az ellenkezője: a befektetők
csordaszellemben cselekednek. A szabadon befektethető tőke kegyeinek elnyerése
érdekében az egyes országok igyekeznek alacsony inflációt, alacsony adókat,
alacsony szintű költségvetési központosítást felmutatni. Mindezek nyomán
lemondanak a belföldi ellenőrzés olyan eszközeiről, mint a kamatlábak,
az állami kötvénykibocsátás, kölcsönfelvétel, és az alacsonyabb hazai növekedés
következményeként még a kereslet szinten tartását is kockáztatják. A közelmúlt
gazdasági válságai rávilágítottak a globális pénzmozgások kártékony hatásaira,
s az ezen pénzáramoltatás felgyorsítására kitalált Multilateral Agreement
on Investment (MAI) kudarcba is fulladt a nemzetközi ellenállás miatt.
A globalizációtól a lokalizáció
irányába való elmozdulás előnyei
4. fejezet
A globalizáció káros hatásai
miatt kibontakozó nemzetközi ellenállás egyre fokozódik. Bár a lokális
alapvetően nemzetállami keretekkel rajzolható ki, paraméterei bizonyos
mértékig a figyelembe vett javak és szolgáltatások körétől függenek. Így
élelmezési vonatkozásban jelenthet országrészeket, míg a légi közlekedés
tekintetében földrajzi régiókat. A lokalizáció igen széles körű involváltságot
feltételez; nem olyasmi, ami az emberek ölébe hullik, hanem amiért az embereknek
tenniük is kell. A lokalizáció hatalmas potenciálja magában foglalja a
hatalom átruházását, a gazdaság ellenőrzését, a fokozott társadalmi gondoskodást
és környezetvédelmet, az emberarcú technológiai fejlődést. A globális pénzügyi
instabilitás még időszerűbbé teszi a folyamat beindítását.
5. fejezet
A lokalizáció elősegíti
a fenntartható helyi közösségek kialakulását, ezzel támogatva a helyi gazdaságok
újjáépítését. Lehetővé teszi a társadalmi kohézió kialakulását és a gazdasági
megújulást, különösen a munkaigényes ágazatokba történő befektetések, az
infrastruktúra megújítása és a személyes, közvetlen törődés révén. A helyi
vállalkozásnak központi szerepe van és nagy haszna. A globalizáció a másik
oldalról hármas fenyegetést jelent a fenntartható helyi közösségek számára.
A nemzetközi versenyképesség fetisizálása a közkiadások megnyirbálásához
vezet, mely nehezíti a közösségek megújulását; a közbeszerzési piac idegen
érdekek javára történő megnyitása helyi munkalehetőségeket számol föl;
a helyi piacokra termelő kisgazdaságoktól a nagyüzemi gazdálkodás irányába
történő elmozdulás a jómódúak élelmezését szolgálja globális szinten.
A lokalizációhoz vezető lépések
6. fejezet
Az első lépés a lokalizáció
irányába egy nagy lélektani fordulat kell hogy legyen: elfordulás annak
végzetszerű elfogadásától, hogy a globalizáció a nehézkedési erőhöz hasonlóan
megkérdőjelezhetetlen, az önerősítő lépések olyan rendszere irányába, melyek
révén nemzetközi végcélként gyökeret verhet az a szemlélet, hogy Globálisan
védd a helyit. Olyan garanciális védintézkedéseket kell bevezetni egy
világosan megfogalmazott, közmegegyezéses átmeneti időszakban, mint az
export-import ellenőrzése, kvóták, támogatások valamennyi kontinensen.
Ez nem a régivágású protekcionizmust jelenti, mely törekvései szerint a
hazai piacot védelmezi, miközben elvárja, hogy mások piaca nyitott maradjon.
A hangsúly a helyi kereskedelmen lesz. Minden fennmaradó távolsági kereskedelemnek
a helyi gazdaságok diverzifikációjának megalapozását kell szolgálnia. Ehhez
a radikális, drámai változáshoz szükség lesz a transznacionális vállalatok
ellenállásának leküzdésére, és ennek regionális országcsoportok szintjén
kell végbemennie, különösen a legfejlettebb Európában és Észak-Amerikában.
A termelés helyivé tétele
és a transznacionális vállalatok ellenőrzése
7. fejezet
Az ipar a telepedj le itt,
hogy itt adj el politikája révén tehető helyivé, ezáltal biztosítva a lokalizált
termelést. A tipikus multi-fenyegetéssel, a termelés áthelyezésével is
kevésbé kell számolni, ha a meglévők mellett mindenhol megjelennek az esetleg
államilag is támogatott új helyi versenytársak. Miután a transznacionális
vállalatok röghöz köttetnek, belföldi aktivitásuk és adózásuk is nemzeti
ellenőrzés alá kerül. A lokalizáció hívei által szükségesnek tartott társadalmi,
foglalkoztatási és környezeti szabványok bevezetése is megkerülhetetlen.
A megfelelő társasági adórendszer lehetővé teheti, hogy a legkülönfélébb
áremelkedések negatív hatásait a szegényebbek körében kompenzálni lehessen.
A pénz lokalizálása
8. fejezet
A pénz zabolátlan nemzetközi
áramlásának katasztrofális hatásai oda vezettek, hogy komolyan fontolóra
kell venni bizonyos korlátozások újra bevezetését. A pénzt úgy kell megkötni,
hogy annak kibocsátója túlnyomórészt felségterületén funkcionáljon, megalapozva
a diverz, fenntartható helyi gazdaságokat. A szükséges intézkedések része
lehet a tőkemozgások kontrollja, speciális adók, az adóelkerülés -- például
az off-shore bankközpontok -- ellenőrzése, lakossági kötvénykibocsátás,
hitelszövetkezetek, a helyi orientációjú bankok újjáélesztése, helyi cserekereskedelmi
sémák (barter) alkalmazása. A pénznek a külföld felé való bármilyen célú
áramlását is úgy kell szabályozni, hogy az az érintett országok helyi gazdaságait
erősítse.
Lokalista versenypolitika
9. fejezet
A helyi versenyszabályok
biztosítani fogják, hogy jó minőségű termékek és szolgáltatások kerüljenek
piacra azáltal, hogy a hazait és abból is a minőségit erősítő mozgásteret
alakítanak ki. Megszabadulva a lefelé nivelláló nemzetközi versenykényszertől,
a gazdasági élet olyan keretek között működhet, ahol -- a világ minden
tájáról eredő legjobb gondolatok és technológiák által felvértezve -- folyamatosan
fejlődik a foglalkoztatási, a társadalmi és a környezetvédelmi szabályozórendszer.
A kormányok versenypolitikája felelős az üzleti világ szerkezetéért, a
piaci részesedések alakulásáért, továbbá szabályozza a cégek magatartását.
Lokalizációs adópolitika
10. fejezet
Ahhoz, hogy a lokalizációra
való átmenet számláját állni tudjuk, és egyúttal javíthassunk a környezet
állapotán is, az adóbevételek nagyobb hányadát a nem megújítható energiaforrások
felhasználásához és a szennyezőanyag-kibocsátáshoz kötődő forrásadók kivetésével
kell biztosítani. Az igazságosabb
társadalom kibontakoztatása érdekében a termelés-áthelyezés és az adóparadicsomok
kiskapuinak felszámolása lehetővé fogja tenni, hogy a társaságokat és a
magánszemélyeket vagyoni helyzetük, bevételeik, a hozzáadott értékadó (áfa)
révén a fogyasztásuk, illetve ingatlantulajdonuk arányában adóztassuk.
Az adóbevételek egy részét a társadalom elmaradott rétegeinek bárminemű
áremelkedéssel kapcsolatos kompenzációjára kell fordítani, miközben az
élőmunka adó- és járulékterheit a munkahelyteremtés ösztönzése céljából
csökkenteni célszerű, ezzel is elősegítve a foglalkoztatottság növelését.
Demokratikus lokalizmus
11. fejezet
A sokoldalú helyi gazdaság
-- a termékeknek és szolgáltatásoknak a fogyasztási igényekhez maximálisan
igazodó, lehető legszélesebb kínálata biztosítása során -- a mindennapi
tevékenységek aktív demokráciáját követeli meg. A későbbi előnyök minél
szélesebb körben való terítéséhez átfogóbb politikai, demokratikus és gazdasági
kontroll gyakorlására van szükség helyi szinten. Egyfajta állampolgári
jogon járó hozamrészesedés jogilag is garantálná a gazdasági kérdésekben
való involváltságot. A politikai irányultságú tőkehalmozást korlátozni
kell, a hatalomnak a társaságokról az állampolgárokra kell átszállnia.
Ezzel együtt jár majd a prioritások felállításában és a helyi gazdasági,
társadalmi és környezetvédelmi kezdeményezések tervezésében való maximális
részvétel bátorítása. Ez megköveteli, hogy az állam, a közösségi hálózatok,
szervezetek és állampolgári mozgalmak involváltsága egyensúlyban legyen.
Kereskedelem és segélyezés
a lokalizáció szolgálatában
12. fejezet
A WTO által a gyakorlatba
átültetett GATT (General Agreement on Tariffs and Trade -- Általános Vámtarifa
és Kereskedelmi Egyezmény) jelenlegi szabályait gyökerestől át kellene
alakítani, hogy helyettük létre jöhessen egy ún. GAST (General Agreement
for Sustainable Trade -- Általános Egyezmény a Fenntartható Kereskedelemért),
melyet viszont egy demokratikus WLO (World Localization Organization) révén
kellene érvényre juttatni. Hatásköre szerint azt kellene biztosítania,
hogy a regionális kereskedelem, a nemzetközi segélyezési politika és a
segélyek szétosztása, az információs és technológiai transzfer, valamint
a fennmaradó korlátozott mértékű nemzetközi kereskedelem és befektetések
a fenntartható helyi gazdaságok felépülését szolgáló szabályokat kövessék.
A cél a maximális foglalkoztatottság előmozdítása a fenntartható, regionális
önellátás szilárd kiteljesedése révén.
Hogyan jöhet létre a lokalizáció?
Növekvő szembenállás
13. fejezet
A globalizációval szemben
akkor bontakozhat ki széles körű ellenállás, ha fel tudunk vázolni egy
életképes lokalista alternatívát. Számtalan magánszemély és csoport igyekszik
már a gyökerektől újraépítve erősíteni helyi gazdaságait. Az ilyen radikális
helyi alternatívák kormányzati szinten való számbavételének legnagyobb
ösztökélője annak igénye lesz, hogy valamilyen választ találjunk a globális
gazdasági fejetlenségre és deflációra, a munkanélküliségre és az annak
nyomán kialakuló elégtelen fogyasztói keresletre. Az eddigiektől eltérő,
lokalista megközelítésnek a politikusok körében imperatívuszként való felmutatásában
hasonlóan döntő jelentőségű a politikailag aktívakra gyakorolható nyomás.
A nyomásgyakorlás eredményeképpen a globalizáció egyes specifikus kérdései
mentén felvállalt küzdelemtől eljuttathatjuk őket egészen odáig, hogy felismerjék:
személyes sikerességük is csak a lokalizáció felé mutató változások keretében
biztosítható, de egy nemzetközileg egymást támogató módon. Röviden: Globálisan
védd a lokálist.
Munkahelyek felszámolása,
növekvő defláció
14. fejezet
A globális defláció kiváltói:
a termelésnek az alacsonyabb bérszínvonalú országokba való kihelyezése,
az automatizáció és a közkiadások megnyirbálása; s mindezeket a nemzetközi
versenyképesség kereskedelem-liberalizációs diktátuma még kényszerítően
hajszolja is. A harmincas évektől kezdődően mindez a globális alulfoglalkoztatottság
és munkanélküliség kiváltója lett. A foglalkoztatottság növekedése egy
olyan sikeres kampány végeredménye lehet, mely a hazai társadalmi gondoskodás
és a munkakörülmények jobbítását, valamint az ennél globálisabb kérdések
megoldását szolgálja, mint például az élelmezés biztonsága, a környezet
védelme és fejlesztése. Mindenesetre az ilyen intézkedések sohasem lesznek
kellően eredményesek, ha nem foglalódnak egy lokalizációs stratégia keretébe.
Lokalista ébresztő a politikai
aktivistáknak
15. fejezet
A WTO elsődleges célja a
kormányok jogalkotói és szabályozói autoritásának korlátozása, melyet a
kereskedelem gátjának tart. Így a nemzeti kontroll a hazai prioritások
érvényesítése helyett a kereskedelem-liberalizálási célok elősegítésének
irányába tolódik. Az aktivistáknak számba kell venniük, hogy céljaik eléréséhez
nincs-e szükség egy -- a globalizáció eszméjéhez hasonlóan -- mindent átölelő,
mindenen átható megközelítésre a célok elérését leginkább akadályozó globalizációs
folyamat leküzdéséhez. Értékelniük kell, hogy vajon mind a maguk, mind
támogatóik prioritásai nem egyedül csak a lokalizáció egyfajta "globálisan
védd a helyit" szerű formája révén érvényesíthetők-e. Ezen a módon lesznek
képesek folyamatosan hozzájárulni a globalizmus uralkodó paradigmája visszautasításának
és egy lokalistával való felváltásának folyamatához, melynek révén saját
területükön megtapasztalhatják a motivációhoz oly fontos siker élményét.
Az a mozgalom, mely nem
támogatja a lokalizációt -- vereségre ítélt a közjó, a szakszervezetiség
és a kultúra vonatkozásaiban
16. fejezet
A hatékonyabb társadalmi
gondoskodást zászlajukra tűző mozgalmak gyakran képtelenek számot vetni
a globalizáció és regionális megnyilvánulásai, például az Európai Monetáris
Unió által előidézett kényszerekkel, melyek korlátozzák a kormányok forrásbővítő
és forrásmegosztó képességét. A szakszervezetek és egyéb munkajogi mozgalmak
összekeverik a globalizációt és az internacionalizmust. Elfogadhatónak
tartanak egy enyhébb, szelídebb piacliberalizálást, holott az enyhébb kereskedelmi
korlátozások és a szegényebb országokban megmutatkozó növekvő munkanélküliség
együttesen azt jelentik, hogy a foglalkoztatási biztonság, a bérszínvonal
és a munkakörülmények többnyire kényszerűen még alacsonyabb szintre süllyednek.
Ahhoz, hogy a kulturális sokféleség a lokalizációban rejlő változatosság
révén felválthassa a globalizációt és a kulturális homogenizációt, szükség
van a tömegmédiumok és mindazok bevonására, akik érdekeltek a nemzeti kultúra
megőrzésében.
A nemzetközi fejlesztési
programok lokalizálása
17. fejezet
A "korrektebb", liberalizált
kereskedelmi rendszerért kiáltó fejlesztési szakértők figyelmen kívül hagyják
azt a realitást, amit a kereskedelem-liberalizációs szabályok a Dél szegényeinek
életére jelentenek. A fejlesztési kérdésekben elkötelezett nem kormányzati
szervek is ragaszkodnak ahhoz a téves paradigmához, hogy a délről északra
irányuló export jelentené a szegények felemelkedésének legfőbb útját. Ezen
megközelítés déli kritikusai rámutatnak a szegény exportáló országok közötti
káros versengés elkerülhetetlenségére, a nemzeti prioritásoknak a minél
olcsóbb export hajszolása érdekében való háttérbe szorítására, az érintett
társaságok érdekeit szolgáló sanyarú munkafeltételekre és a felelőtlen
termelés-áthelyezésekre, s ezek helyett inkább a lokalista fejlesztéspolitika
alternatíváját javasolják.
Az élelmezés biztonságának
lokalizálása
18. fejezet
A globalizáció a transznacionális
vállalatok és a nagy farmergazdaságok révén egyre inkább ellenőrzése alatt
tartja a világ élelmezési rendszerét. Ennek a folyamatnak a fogyasztók
és a földműves gazdák részéről megnyilvánuló ellenhatásaként csökken az
élelmezés biztonsága, sokasodnak az ökológiai fenyegetések, és számolni
kell a vidék hanyatlásával. A lokalizáció képes megfordítani ezt a trendet.
A mind a gazdag, mind a szegény országok által megkövetelt élelmezési biztonság
szükségessé teszi az önellátás fokozását. Nagyon fontos továbbá az élelmiszerek
nemzetközi kereskedelmének drámai visszaszorítása arra a szintre, amelyen
a fennmaradó élelmiszeripari külkereskedelem már a megnövekedett önállóság
hasznos kiegészítőjévé válik. Olyan tisztességes kereskedelmi szabályokkal
kell ezt a folyamatot vezérelni, melyek előnyeit a kisgazdálkodók és az
élelmiszert kicsiben előállítók élvezik, s amely az állatok és a környezet
javát szolgálja. Egy ilyen élelmezés-lokalizációs program elválaszthatatlan
része a földreform és a falusi gazdaságok revitalizálása.
A zöld globalizáció lehetetlensége
19. fejezet
A környezetvédők számtalan
követelésének legfontosabbjai között szerepel annak szükségessége, hogy
a környezetszennyezés minimalizálása, a vadon élő állatoknak és magának
a vadonnak, a biodiverzitásnak a megőrzése érdekében mind az ipar, mind
a mezőgazdaság vonatkozásában mértékletesen gazdálkodjunk az erőforrásokkal,
és hogy a lehető legteljesebb mértékben éljünk az újrahasznosítás lehetőségeivel.
Legújabban ez a program olyan pontokkal egészült ki, mint annak biztosítása,
hogy a változások folyamán erősödjön a kialakuló új társadalom demokratikus
kontrollja, az emberi, a kulturális és az állati jogok kiteljesedjenek
és tiszteletet élvezzenek, az egyenlőtlenségek pedig csökkenjenek. A globalizáció
kereskedelmi szabályainak arzenálja -- melyek a nemzetközi versenyképesség
fokozását célozzák, a hangsúlyt a legolcsóbban való termelésre helyezik,
bátorítják a belföldi befektetéseket és a külföldi társaságokat, valamint
a közkiadások csökkentését -- mindezt akadályozza. Napjaink egyenlőtlen
és környezeti szempontból destruktív világgazdaságából lehetetlen a természetes
átmenet egy olyan jövő felé, ahol a jelen bekezdésben leírtak szerinti
"fenntartható fejlődés" válik követendő normává.
Zöld lokalizáció
A lokalizáció irányába való
radikális gazdasági átmenet költségeinek fedezetéül szolgálhat az energiahordozók
és egyéb erőforrások, valamint a szennyezőanyag-kibocsátás ökológiai jellegű
megadóztatása. Mindez környezeti szempontból is előnyös lenne, és lehetővé
tenné az élőmunka közterheinek radikális mérséklését, ezzel javítva a foglalkoztatottságot.
Az olyan versengő régiók megzabolázására, ahol az ilyen adókat nem alkalmazzák,
újra be kell vezetni a vámokat és a külkereskedelmi forgalom ellenőrzését.
A környezet számára a lokalizáció általában a távolsági kereskedelem alacsonyabb
szintjét eredményezi, csökkenő energia-felhasználást és szennyezőanyag-kibocsátást.
Ugyanakkor az esetleges egyéb káros környezeti hatások érzékelése és kezelése
helyi élménnyé és üggyé válik, növelve ezzel a nyomást, a késztetést és
a lehetőséget az események ellenőrzése, a hatékonyabb szabványok kidolgozása
érdekében. Így a környezet tágabb értelmű megóvásában érintett mozgalmak
tevékenysége sokkal hatékonyabb lenne, ha specifikus követeléseiket a lokalizáció
mindenen átívelő kontextusába helyeznék.
Vitára ajánlott végkövetkeztetés
-- A lokalizáció szakít a mai piaccal
A globalizációtól a lokalizáció
irányába való elmozdulás fő hajtóerejét nemcsak az ún. nem-kormányzati
szervek reakciói, illetve bizonyos globális környezeti káresemények jelenthetik,
hanem annak megértése, hogy a piaci terhektől végül is csak a lokalizáció
által kínált feltételek és a biztos hazai kereslet potenciálja révén lehetséges
megszabadulni. A kérdés csak az, milyen piac fog az eddigi helyébe lépni.
Az a tény, hogy a jelenlegi rendszer képtelen a globalizáció következményeként
fellépő defláció problémájának kezelésére, óriási lehetőséget kínál egy
új szövetség, egy új cselekvési program kimunkálására. Ez végül is azokat
fogja majd egybe, akik a helyi szinteken tevékenykednek, akik politikailag
aktívak más szinteken, illetve a jelen történései által fenyegetett kis-
és középvállalkozói szférát. Ezeknek a rétegeknek egymásra kell találniok,
hogy kidolgozzák, miképpen célozható meg egy lokalista jövő, mely biztosítja
a létfontosságú munka- és megélhetési lehetőségeket, a közösségek olyannyira
vágyott újjáépítését és a környezet kellő védelmét, amely döntő jelentőségű.
Röviden: aktiválniuk kell a lokalizációs programot.
Ahogy a magunk mögött hagyott
század a bal és a jobb küzdelméről szólt, a 21. század a lokalisták, a
vörös-zöldek és a kis "k"-val írandó konzervatívok szövetségét hozza el
egy lokalista cselekvési program megvalósítása jegyében, szorítóba híva
a politikai közép vereségre ítélt globalistáit. Úgyhogy elnézést kérve
Marx Károlytól és Margaret Thatchertől, a jelszó ez kell hogy legyen:
Világ lokalistái egyesüljetek
-- Van alternatíva!
Forrás: Colin Hines: Localization.
A Global Manifesto;
London: Earthscan, 2000.
256-264. oldal
Fordította:
Malecz Attila
|